A zeneterápia módszertana

Három fő munkamódot különböztethetünk meg: az aktív, a receptív és az integratív zeneterápiát. Ezek mellett létezik még a vokális pszichoterápia (emberi hanggal végzett pszichoteárpiás munka), az úgynevezett music medicine (amely a zenének a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerre gyakorolt hatását használja ki) és a vibroakusztikus terápia (a zene rezgéseinek fiziológiai hatására épült módszer)…

A receptív zeneterápia tulajdonképpen nem más, mint a zene hallgatása (felvételről vagy képzett zeneterapeuta esetén lehet szó hangszeres improvizációról is). Szokás még élményfeldolgozó, befogadó terápiának is nevezni. Ez esetben a terapeuta által célzottan választott mű meghallgatása történik, majd az érzelmek és élmények, asszociációk megbeszélése. Minden hallgatóra másként képes hatni a zene, sőt tény, hogy még egyazon személy válaszai is teljesen mások lehetnek ugyanarra a zenére – lelkiállapotától, életkorától függően.
A zene képes élményeket, élményeket a felszínre hozni, segíti az önelfogadást, belátáshoz vezethet, katarzist válthat ki.
A receptív zeneterápia “passzivitása” feloldható, ha a zenehallgatás után az élményeket, asszociációkat, emlékeket, érzéseket rajzolás, történetírás, mozgás, tánc formájában jelenítjük meg és dolgozzuk fel. És hogyan ismerhetjük meg magunkat ezzel a módszerrel?
Minden, ami megtalálható tudattalanunkban és hanggal rögzült így előhívható, rekonstruálható. Hasonlóképp a jungi álom-értelmezéshez, a zenehallgatás során előbukkanó képeket, érzeteket, élményeket kell elemezni, kérdéseket feltenni. Az ilyen “ébren álmodás” után az egyik leggyakoribb kérdés ilyenkor a miért. Miért pont ez jött elő, miért most, miért nem tudtam arról, hogy ilyen is van bennem, miért ezt váltotta ki belőlem ez a zene – zenerészlet? A válaszok megtalálásával ismerhetjük meg jobban saját magunkat, válhatunk tudatosabbá.

Az aktív zeneterápia folyamán leggyakrabban Orff-instrumentumokkal (dobokat, csörgőket, csörgőket, triangulumot, xilofont, metalofont stb.), természetes anyagokkal (kavics, üveg) illetve saját testünk hangjaival történik a zenélés, az improvizáció, kommunikáció.

Az integratív zeneterápia során az aktív vagy receptív zeneterápiát egészül ki valamely más művészeti ágazattal, például különféle ábrázolási technikákkal (festés, rajzolás, agyagozás stb.), szövegírással (mese, vers), tánccal, mozgással, szerepjátékkal, hipnózis- illetve transztechnikákkal és így tovább. A technikai repertoár széles, a terapeutának nagy a választási lehetősége. A választás függ a terápiás céltól, az itt és most helyzettől, a terapeuta művészeti technikákban való jártasságától és szakmai kompetenciájától.