A zene közismerten, kísérletileg is igazolt az élettani hatása. Hat a vegetatív működésre, szív- és vérnyomás-szabályozásra, légzésre. Létrehozhat egy általános relaxált állapotot, vagy cselekvésre mozgósíthat. Csökkentheti a fájdalomküszöböt.
Mérésekkel bizonyították: az együtt éneklők agyhullámai, pulzusszáma kiegyenlítődnek, biológiai összehangolódás, egyfajta pszichés egymásra hangolódás történik…
Karl Adamek kutatásai szerint a rendszeresen együtt éneklő emberek pszichésen, lelkileg kiegyensúlyozottabbak, egészségesebbek, könnyebben viselik a lelki terheket, önbizalmuk erőteljesebb (mentálhigiénié), öngyógyító erők fokozottabb aktivitása. Zenehallgatáskor, zenéléskor a jobb agyfélteke működése fokozottabb. És hogy ez miért is fontos? A jobb agyféltekéhez köthetők többek közt a zenei képességek, a dallamfelismerés, a zenei percepció, a térérzékelés, az absztrakt gondolkodás, kreativitás, az emóciók feldolgozása, a nonverbalitás, az új dolgokra való fogékonyság, az asszociációk és a muzsika élvezete.